2017. január 25., szerda

Sherry Gammon - Szerethetetlen ( #Régebbi olvasás 02)

Sherry Gammon- Szerethetetlen ( Port Fare trilógia 1.) 




Fülszöveg: 

A ​​tizenhét éves Maggie Brown kiugró arccsontjával és karikás szemével a kábítószeres modellek mintapéldánya lehetne. Maggie problémáját azonban nem a drogok, hanem az anyja jelenti. A lány ráadásul egyre jobban belegabalyodik Seth Prescottba, az új srácba a suliban, és attól fél, hogy a fiú is cserben fogja hagyni, mint mindenki más. Seth Prescott a rendőrség beépített embereként került a Port Fare High iskolába, de munkája dacára beleszeret Maggie-be. Miközben Seth azon fáradozik, hogy a New York állambeli Port Fare-t megszálló szadista drogdílereket kifüstölje a kisvárosból, a hajsza halálosra fordul, és Maggie élete is veszélybe kerül. Seth és Maggie önmagukat is megismerik humorral tarkított, összetört szívekkel övezett, romantikus útjukon, és eközben a világuk mindörökre megváltozik.Sherry Gammon első regénye, a Szerethetetlen egy trilógia első kötete. A sorozat az emberi szellem erejét és kitartását hirdeti – és azt, hogy soha nem szabad feladni, különösen ha szerelemről van szó.





Mit teszel, ha érettségi előtt állva kenyérre is alig van pénzed? Mit teszel, ha a suli két legnépszerűbb diákja kiszemel magának, és mind a kettőt egészen más okok hajtják irányodba? Mit teszel, ha eközben anyukád állapota rosszabb lesz, mint valaha? Mit teszel,ha az árnyék a bokrok között éppen rád vadászik? 




"Tudod, meglep, hogy elférünk hárman az autódban.
– Hárman? Úgy hiszem, csak ketten vagyunk.
– Én, te és a túlméretezett egód. Az három. "

Sherry Gammon egész Port Fare trilógiája megindító és megdöbbentő egyben. Carol-lal úgy döntöttünk, a sorozat minden kötete megérdemli, hogy külön-külön szót ejtsünk róluk, ezért a sorozat másik két kötetéről később olvashattok blogunkon.
Az első  rész címe a Szerethetetlen (Unlovable). A történetről nem igazán szeretnék nektek mesélni, azt úgyis meg fogjátok tudni amint elolvassátok a könyvet, ebből kifolyólag inkább az olvasási élményeimről számolnék be nektek. Elég régóta szemeztem ezzel a sorozattal ( jobban mondva az Elviselhetetlennel), ám az első részét sehol sem találtam meg. Nyári munkám során besodródtam egy könyvtárba, ahol egész véletlenül, szinte szó szerint, szembejött velem ez a könyv, ígyhát úgy döntöttem, nem hagyom ott: leltár után én voltam az első, aki kikölcsönözte. Két nap se telt bele és már ki is olvastam, annyira vitt magával a történet, a szereplők és az első benyomásom ellenére nagyon megszerettem ezt a könyvet.
Az első benyomást nem a borítója rontotta el ( ,mint mondjuk a Rubinvörös-nél), hanem az a rengeteg helyesírási, jobban mondva gépelési hiba, ami tarkította a sorokat. ( Igen, tudom, mi is sokszor elírunk vagy elgépelünk szavakat a bejegyzéseinkben, de mentségünkre szóljon. sokszor átolvassuk a posztokat és igyekszünk ennek gyakoriságát a minimálisra csökkenteni.) Szóval, azt hiszem ott tartottam, hogy miután nyeltem kettőt-hármat továbbfolytattam a könyvet, néhol a körmömet rágva, néhol könnyezve, néhol nevetve vagy éppen hajamat tépve, hol az elgépelések miatt, hol pedig a cselekmény miatt.

Meggie

Maggie karaktere által bepillantást nyerünk azon gyerekek élethelyzetébe, akik szenvednek az alkoholizmus miatt, ám nem az aktív, hanem a passzív elszenvedői, hiszen Megs nem iszik, míg az anyukája annál inkább! Sherry Gammon, úgy gondolom, próbált rávilágítani a családon belüli elnyomásokra, testi-lelki erőszakokra és nehézségekre a trilógiájában, ami azt kell mondjam, sikerült is neki. Néhol kicsit eltúlzottnak éreztem mindazt, ami Maggivel történt. Külön-külön a dolgok bármelyike megtörténhetett volna vele, de együtt a végére már túl sok volt, így a történet már-már átcsúszott szappanoperába. Ne tessék túlozni. Szerintem reális. Az iskolán belüli történések biztosan, talán az nem, hogy elakarták kapni azok a bizonyos "árnyak" de ha belegondolsz, annak is megvan a maga alapja. Ráadásul, jól is kezelte a dolgokat elég sokáig! Ugyanakkor voltak olyan jelenetek, pillanatok, érzések, mikor be kellett csuknom a könyvet és egy kicsit csak magam elé nézni. Egyszerűen csak belegondoltam ennek a lánynak a helyzetébe, aztán pedig abba, hogy hány ilyen eset van, ami nem csak fikció, hanem maga a rideg valóság, és a valóságban sem tudnunk minden ilyen esettel törődni, akkor se  lennénk rá képesek, ha figyelnénk rájuk, így meg, hogy figyelmen kívül hagyunk sok hasonló helyzetben élő gyereket/embert, a segítségnyújtás, úgy gondolom, a minimális alá csökken. Emlékszem aznap, mikor elkezdtem a könyvet olvasni, csak néztem a tányéromon hagyott ételmaradékot, ami elég sok volt ( ugyanis tudni kell rólam, hogy rengeteget eszek, de sose egyszerre) és életemben talán másodjára ismét belegondoltam, hogy van aki, ha ugyan ölni nem is, de sok mindenre képes lenne, és még többet megadna, ha legalább a megmaradt ételem felét megehetné aznap. Ez a felfedezésem ismételten szíven ütött.

Seth( az Írónő szerint)

Seth karaktere alapvetően egy nagyon pozitív személyiség a könyvben,  de a körülményeknek hála néha átcsúszik a "negatív tartományba". Ugyanolyan sokat szenvedett, mint Maggie, csak ő kicsit másképpen. Azért, meg kell hagyni, egy dolgot nem tudtam hova tenni, hogy Maggie ennyire kiakadt Seth munkáján. Túlzásnak véltem. Egy hagyj, most ezt át kell gondolnom dolog, még érthető lett volna, de a reakcióját, tényleg kicsit alaptalannak tartottam. Szegény Seth! A mellékszereplő barátaival együtt egyszerűen fantasztikus! ( Igen, őt is elfogadnám férjemnek, persze csak Booker után 😍 )  Külön szívemhez nőtt az idősekért tett cselekedeteivel, ugyanis jómagam, hasonlóan Sethez, sokáig jártam idős emberek közé, sokat beszélgettem velük és igazán szép élményként maradt meg bennem az az időszak, amit Seth által egy kicsit újra "feleleveníthettem", szóval ezúton is köszönöm neked Seth!


Igaz is! A barátok! Őket nem lehet hitelesen jellemezni, egyszerűen őket át kell élni! De komolyan..Ahogy ezt a könyvet is. A folyton  csetlő-botló, de a szikével mesterien bánó Cole, és a begubózott, lelkiekben talán a legjobban összetört karakter Tess után, Booker Gatto nyomozó!
Senkit sem akartam elijeszteni azzal, hogy ilyen témákat feszegettem, mint az éhezés, meg a családon belüli ilyen vagy olyan erőszak! Isten ments! A történetnek van egy vicces oldala, rengeteg jó szófordulattal és csipkelődéssel, amiktől volt, hogy három percig csak nevetni tudtam és még a  könnyem is kifolyt! Bizony! Maga a történet, az egész borzalmas életkörülményt, óriási poénokkal nyomja el. Ahogy Kasumi is említette, egyszer sírsz, aztán pedig sírva nevetsz. S ezt így egyről a kettőre. A kedvenceim Booker megjegyzései voltak, valamint a szócsatáik Maggievel. Fenomenálisak! Egyenesen sziporkáztam mikor ezeket olvastam. Azért, Sethnek is vannak vicces megjegyzései. Lehet úgy állítom be, mintha kevés lenne belőle, de nem, ez egyáltalán nincs így. Már az elején "megszívatja" Maggiet. Bizony.. az étel neve pedig Maggie csókja. 

Egyszóval számomra ( a gépelési hibák ellenére! és a szappanopera jelleg ellenére!) ez a könyv maradandó olvasási élményt jelentett, így bátran ajánlom figyelmetekbe! Ráadásul garantálni tudjuk, hogy ha valaki mással együtt olvasod, sokáig lesz közös téma a könyv! (Booker meg Seth, nomeg Cole miatt biztosan! Persze a csajok se semmik) Akiket esetleg elijesztettem volna  a fenti témák miatt vagy azzal, hogy azt mondtam van egy szappanoperás beütése, az legyen olyan szíves letekerni az idézetekhez, garantálom egyből kedvet kap az olvasáshoz! 😉


Kedvenc karakter:  Egyértelműen Booker Gatto


Idézetek: 


"-Zavartnak tűnik, amikor beszélsz vele?
Megköszörültem a torkomat. – Még nem igazán beszéltem vele. – Lesütöttem a szemem, hogy elrejtsem aggodalmas pillantásomat.
– Ideges leszel a közelében, mi? Bizonyára szerelmes vagy. Kölyökszerelem.
– Fogd be, Booker!
– Kölyök, egy mesterrel állsz szemben. A következőket kell csinálnod, tapasztalatlan barátom: tréfálkozz vele, húzd egy kicsit, tudod, nevettesd meg! Intézd úgy, hogy ő legyen ideges a te közeledben. Ez a módja a hölgyek meghódításának, barátom!
– Mindezt az a fickó mondja, akinek évek óta nem volt egy árva randija sem.
– Mert úgy döntöttem, hogy nem randizom."



"Oké, adok egy tanácsot. (…) akármivel sújt is az élet, soha ne add fel! "

"Nem hiszem, hogy bárki smárolt már lőtéren.
– Keresnünk kell neked egy nőt, Book – mondta Seth szárazon.
– Csak arról győződj meg, kérlek, hogy tud-e bánni a pisztollyal. – Rácsaptam a karjára. – Hm, csak nem egy pillangó szállt le rám? – Körülnézett, mintha egy nem létező rovart keresne.
– Book, egyszer még megjárod – jegyezte meg Seth.
Booker hátravetett fejjel kacagott."


"Múlt éjjel egy tonna differenciálszámítás házim volt, és azt hiszem, rossz tankönyvet kaptam. Az enyém japánul van írva.
– Imádom a differenciálszámítást! Majd segítek benne.
– Senki nem imádja a differenciálszámítást, legalábbis senki, aki normális.
Seth kuncogott. – Majd meglátod, mire végzek a korrepetálással, te is imádni fogod. Ha nem, addig csókollak kitartóan, amíg nem fog érdekelni a differenciálszámítás.
– Most sem érdekel. És a jegyzőkönyv kedvéért: ez határozottan flörtölés volt."

"– Nem hiszem el, hogy felcipelsz egy lépcsőn, és még csak ki sem fulladsz! – Megszorítottam a karját; az izmok kidagadtak a markomban.
– És néhány csókod mégis elég, hogy elakadjon a lélegzetem. Most képzeld el! "

"A kedvenc foglalatossága azonban az volt, hogy rádumáljon a szexre… természetesen vele. Haha. Álmodik a nyomor. "

"Hé, Mildred, beszélhetek önnel egy percet? – kiáltotta át Booker a termen.
– Hillary. A nevem Hillary – visította vissza dühösen.
– Ó, jól van, nem számít. – Booker megfordult és ránk vigyorgott "

"Zackért aggódsz? – kérdezte hitetlenül.
– Nem. – Beleborzongtam a gondolatba. – Amiatt aggódtam, hogy te csinálsz vele valamit. Nem akarom a hátralévő életemet azzal tölteni, hogy minden második szerdán meglátogatlak az állami fegyházban. Nem egészen a házastársi látogatások járnak az eszemben, ha szórakozásról van szó.
– Meglátogatnál a börtönben?
– A világ végére elmennék érted… "

"Soha nem vagy túl öreg egy kisujj-eskühöz. "

"– Mielőtt bementünk azt mondtad, hogy a lányok félreértik amit mondasz.
– Igen.
– „Csókolj meg” ? – idéztem gúnytól csöpögő hangon.
– Ebben a pillanatban?  Nem hiszem, hogy jó ötlet,  mivel vezetek. Szeretnéd, ha félreállnék vagy tudsz várni addig, amíg az iskolába érünk? "

Mivel korán végeztünk, arra gondoltam, rövid kitérőt tehetnénk a Burgerpalotába, meghívlak. Mit szólsz?
– Gondolod, hogy van időnk egy második reggelire, Zsákos Frodo?
Hátravetett fejjel nevetett. – Nagyon vicces, Csavardi Samu! 


"– Én megleszek – mosolygott Booker. – Még maradt egy kis lassagném, amit felmelegíthetek. Cole azonban éhen fog halni.
– Én is tudok gondoskodni magamról, köszönöm szépen. – Cole kivett egy szelet paradicsomot a salátából, és a szájába tömte.
– Igaz. Hallottam, hogy te és Ron jó barátok vagytok – jegyezte meg Booker ártatlanul, első jeleként annak, hogy vicc várható. Bookerről sok mindent el lehetett mondani, de azt nem, hogy ártatlan lett volna.
Cole egy pillanatig tanulmányozta. – Oké, tudom, hogy bánni fogom, amiért megkérdezem, de kicsoda Ron? – Cole a pultnak dőlt, és keresztbe fonta karját a mellkasán, teljes magasságában kihúzta magát.
– Tudod, Ron, mint Ronald McDonald.
Felnyögtem. Ez nagyon rossz volt.
– Tudok főzni – mondta bizonytalanul Cole.
– Doki, te vagy a világon az egyetlen ember, aki még a vizet is odaégetné.
– Sosem égettem… oké, egyszer. Megbocsátod valaha?
– Tönkretetted a kedvenc lábosomat. "

"Zack mosolygott, és kacsintott fakószürke szemével. Beteg. Két hónapos együttjárás után szakítottunk. Ragaszkodott hozzá, hogy feküdjünk le. Én meg ragaszkodtam ahhoz, hogy ne.
Én győztem. "

Mrs. Gianchi átadta az utasításokat, és ahogy a kis pulthoz léptem, véletlenül Sethbe ütköztem. Még mindig levegőnek nézve elkezdtem kimérni és a lábosba önteni a hozzávalókat.
– Szeretnéd, hogy segítsek, vagy inkább álljak itt és nézzek ki jól? – kérdezte 


Teázós, jó szórakozást a könyvhöz! 

Üdv: Carol&Kasu

Tea ajánlatunk: Vanília Bourbon 😏

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése