Maria V. Snyder - Poison Study - Méregtan

Maria V. Snyder

Poison ​Study – Méregtan (Study 1.)

Fülszöveg: 

Merénylet, ​mágia, megpróbáltatások…

A koporsószerű sötétbe zárva nincs körülöttem az égvilágon semmi, ami elterelhetné figyelmemet az emlékeimről. Megöltem Reyadot. Megérdemelte a halált – ám a törvény szerint a tettemért én is halált érdemlek. Ixiában a gyilkosságért kivégzés jár. S most már csak a hóhér kötelére várok.

Ám ugyanaz a törvény, amely ítélettel sújt, akár meg is mentheti az életemet. Ixia ételkóstolója, akit arra választottak ki, hogy a Parancsnok egészségét a mérgezett ételektől megóvja, immár holtan hever. A törvény pedig kimondja, hogy a soron következő halálbüntetésre ítélt fogolynak – vagyis nekem – fel kell ajánlani a tisztséget.

„Ezt a regényt képtelenség letenni.” – Charlaine Harris, bestseller szerző

„Snyder szenzációs fantasy regénye… finom, mégis mindent elsöprő románccal egyesíti George R. R. Martin intelligens politikai látásmódját.” – Publishers Weekly

„Maria V: Snyder meggyőzi olvasóit, hogy higgyenek az általa teremtett világban és a szereplőiben; ebben áll az igazi író varázsereje.” – Harriet Klausner

Vélemény:

Sajnos miattam, nagyon későn tudtuk megírni ezt az értékelést, Kasumi már tavaly kiolvasta a könyvet, annak ellenére hogy ketten vágtunk bele a kalandba Yelenával és Valekkal. Talán az vette le  a kedvem, hogy nem közösen olvastuk tovább, mivel egyedül nem volt ugyanolyan...
Azonban  hihetetlenül megbántam ezt a botorságot, hiszen azt eredményezte,hogy még CSAK most tudtam befejezni a könyvet. No, de kiolvastam, ez a lényeg, és azóta csak egyetlen egy nagyon fontos gondolat motoszkál a fejemben:
- Miért rajong annyi ember a többi könyves srác karakter iránt, mikor itt van VALEK???!!!
Na jó, lehet kicsit túlzás, meg elhamarkodott dolog, hisz én igen hamar megkedvelem a férfi, zárkózott, nagyon badass férfikaraktereket, és Valek, pont a zsánerem ilyen téren (aljas, okos, és imádjuk). Noha nehéz ennyi idő után nyilatkozni, annyit mondhatok, hogy Valek és Yelena találkozása nálam különösen vitte a pálmát. Megfogott a jelenet, izzott a feszültség,és Valektől elakadt a lélegzetem is. Ennél hatásosabb találkozást csak az Üvegtrónban olvastam. (Igaz, hogy a Leányrablásban sem volt semmi, ahogy hőseink egymásba ütköztek, de az össze sem hasonlítható ezzel.) 

Kezdjük a történettel! Nagyon jól indít, megtudunk egy keveset Yelenáról, ami épp elég ahhoz hogy felkeltse érdeklődésünket a könyv iránt. Egy lány akit halálra ítéltek? Egy ajánlat, ami után a halál vonzóbbnak tűnik? Ez kit nem fog meg, most őszintén? Aztán jönnek a bonyodalmak.
Yelena egy  szerethető karakter, akit szinte mindenhol, minden pillanatában megtalál a baj. Nagyon talpraesett, megkedveltem őt is elég hamar, és a szívemhez nőtt. Nagyon jól megformált karakter,  de van egy olyan sejtésem, hogy a többi kötetben teljesedik ki majd igazán (amiket, ha nem fordítanak le,  100% ,hogy elolvassuk angolul!)
Visszakanyarodva a történethez, kapunk egy érdekes, különleges világot, kapunk néhány karaktert, embert, orrgyilkost és ételkóstolót, meg egy csipet mágust, és megkapjuk a Méregtant...Ami valami ZSENIÁLIS! Annyira jól  felépített a történet, minden logikusan követ mindent, találgathatunk arról, hogy mi micsoda, izgulhatunk együtt egy-egy karakterért, még olyanért is, akit alig ismerünk, mert annyira megszeretteti velünk a könyv. Nagyon szerettem, hogy betekintést nyerünk a mérgek világában, az író pedig ad elég időt, hogy megtegyük a magunk voksát egy-egy méreg mellett. Vajon melyikkel mérgezték meg szegény Yelenát? Mi a pillangó por titka? Stb. 

Ez a remekül felépített történet, azért is tökéletes, mert még ha olvasóként van is tipped, hogy ki áll az egész mögött, hogy ki is a rossz fiú, és egy darabon biztos is vagy benne, jön valami ami kétségeket hoz az egész  gondolatmenetedbe, és elfeledkezel arról, hogy ebben a könyvben valóban van gonosz is, vagy is inkább egy fő gonosz, mert kisebbekkel is találkozunk ám. De még mennyivel! Az ember igazán számolni sem tudja. Érdekesebbnél-érdekesebb kihívásokkal néz szembe mind Yelena, mind Valek. Rá kell jönniük ki van velük, ki ellenük. ki miért avatkozik bele a történésekbe, kinek mi a szerepebe ebben az összetett sztoriban. Mindenkit teljesen más cél vezérel. Ki az alárendelt, ki a fő gonosz, és ki az, akit ellenségnek hiszel, de valójában a megmentőd? Több kis szál, több személy garantálja Yelena fejlődését a könyvben, és némelyikük (sajnos, nem sajnos) el is hullik.
Yelenáról, igazából már írtunk nektek, Valekről is, de engedjétek meg, hogy megjegyezzem nektek, hogy nagyon érdekes múltjuk van. Jól tálalja nekünk az írónő, hogy miért is vannak ott, ahol éppen vannak.

(Yelena--Poison Study by https://msbrit90.deviantart.com on @DeviantArt)

Szóval, igen van egy fő gonoszunk, akit nem nevezünk nevén, mert azzal hamar lelőnénk a poént, és a végén nem is lennétek kíváncsiak a befejezésre, meg arra, hogy valójában HOGYAN is történik meg az, amire az elejétől kezdve számítani lehet. Mi pedig nem szeretnénk elérni ezt, hiszen akármilyen kiszámíthatónak tűnik a vége, egyáltalán nem az. Akármennyire azt hiszitek a hőseinkkel együtt, hogy az a terve a fő gonoszunknak ami, csalódnotok kell. A kivitelezés egészen hihetetlen formákat ölt, gyönyörűen kijátszva Valek híres éberségét. Mert bizony itt az a kérdés is, hogy ugyan mikor mérgezik meg a Parancsnokot?  Bennem az is nagy kérdés volt sokáig, hogy maga a Parancsok egyáltalán milyen nemű. Akarom mondani a könyv közepéig én aztán semmit nem kérdőjeleztem meg a nemét illetően, csak aztán történt, hogy.... :) 
Zseniális. Először mint olvasó, nem is érted mi történik, együtt jössz majd rá a jóképű Valekkal arra, hogy mi a turpisság..és ki(k?)  által.

Mellékkarakterek közül ki szeretném emelni kedves szakácsunkat, aki nagyon könnyen az ember szívéhez nő, és bizony ott is marad, valamint ott van az életvidám varrónőnk is, aki szintén észrevétlenül lopja be magát az ember szívének bal sarkába. Meg kell említenem a két felderítőnket is, akik egyszerűen feldobják az egész történetet(Yelena kis gondolati csipkelődései mellett).
Ha már a mellékszereplőknél tartunk, meg ne feledkezzünk Yelena imádott szelleméről, akinek humora nem túl szellemes, de hátborzongatóan hatásos. Brutalitása kiüti a fantomradarok mérőkéjét. Pimaszsága a csillagos eget súrolja, kegyetlenségben pedig nem szenved hiányt. Holtában még elevenebben hat, mint életében. Nem árulok el nagy titkot nektek, hogyha azt mondom nem kis szerepe volt abban, hogy Yelena bitófára került. Az egyik legjobban kidolgozott mellékkarakter lett a műben, akit kár lett volna kihagyni a történetből. Szellem énje nagy hatást nem gyakorolt a cselekményszálra, mégis színesítette egy-két epizóddal azt. Az egyik legszimpatikusabb "agyonverném, de imádom" karakter lett, akivel találkoztunk. A Karvalyszárnyonból Reynir alakjához tudnánk hasonlítani, csak gonoszságban és erőszakosságban egy jó százas értékkel felette van. 

Mozgalmas történet, színes képi világgal, "akció jelenetekkel", szellemekkel, brutalitással, sötét humorral, szerelemmel gazdagon tarkítva. Aranyos, vicces, brutális és megosztó személyiségekből sincs hiány. Tetszett, hogy egy percre sem unatkoztam, mindig követték egymást a kihívások. Hol egy mérget kellett felismerni, hol egy életre-halálra várfalmászást tartogatott a másnap, de akadt olyan is, hogy  egyszerűen te lettél a préda egy hajtóvadászat közepén, vagy egyszerűen csak megmérgeztek. Akarom mondani Yelena és Yelenát. Nyárra szórakoztató, kedves olvasmány, ami több izgalmat ad mindenkinek, mint egy krimi, vagy egy akciófilm a TV-ben. Nagyszerű közös programot nyújt  a barátnőkkel/barátokkal is, akár azért, mert kibeszélhetitek olvasási élményeteket egymással, Valekról zenghettek ódákat, esetleg Ariék butaságán kacaghattok egy jót, akár azért, mert egymásnak olvassátok fel a parkban ülve. Higgyétek el, nagyszerű program! 
Mindenképp, kötelező olvasmánynak gondoljuk ezt a könyvet, és csak reméljük, hogy a kiadó kezébe veszi a fordítással, valamint a folytatás megjelenítetésével kapcsolatos dolgokat!!
Addig is, ha már olvastátok, reméljük kedvetek támadt ahhoz hogy újraolvassátok, és együtt várjuk a történet folytatását!

Idézetek:

"– Egyszerűen hihetetlen vagy – szólalt meg Valek."

"Ki lehetne jobb szövetségesem? Rand, a szakács, akinek a főztjét mindennap eszem, vagy Valek, az orgyilkos, akinek bosszantó szokásává vált, hogy megmérgezze az ételemet?"

"Valek arcának vonásai jéggé dermedtek. Egyedül a tekintete árulkodott forrongó dühéről; szemében mintha olvadt láva izzodt volna a jégpáncél alatt."

"– Nos, Yelena, érdekesnek találtad a beszélgetésünket?
Meg sem rezzentem, abban reménykedtem, hogy csak blöfföl.
Valek következő kijelentése azonban megerősítette a félelmeimet.
– Tudom, hogy az asztal mögött rejtőzködsz.
(…)
– Honnan tudtad? – kérdeztem.
– Levendulaillatú szappant használsz, és nem is volnék ma életben, ha nem tudnám megállapítani, hogy valaki feltörte az ajtóm zárját."

"A két túlméretezett katona mellett úgy éreztem magam, mint egy szerencsétlen szilva, amely két sárgadinnye közé szorult."

"-Miért akarsz olyan sürgősen visszajutni a kastélyba? – kérdezte.
-Félek a sötétben."

"– Miért kántálsz rímbe szedett versikét harc közben?
– Segít megtartani a ritmust.
– Nem gúnyolnak ki miatta a többiek?
– Miután a földbe döngöltem őket, eszükben sincs."

"– Mihez kezdenél – kérdeztem –, ha a világ hirtelen tökéletessé válna, és nem volna senki, aki után kémkedhetnél?
– Unakoznék – vágta rá Valek vidáman."

Kellemes olvasást! Ne feledjétek a teát!