Böszörményi Gyula - Ármány és kézfogó (#Régebbi olvasás 10)

Böszörményi Gyula

Ármány ​és kézfogó (Ambrózy báró esetei III.)

Fülszöveg:

A naptár 1900-ról lassanként 1901-re vált, miként a négy esztendővel korábban elrabolt Hangay Emma ügye is hátborzongató fordulatot vesz.

Ambrózy báró, az Osztrák-Magyar Monarchia első magándetektívje és hű segítőtársa, Mili kisasszony új nyomra lel, ám az ösvény, melyre ezáltal lépnek, sokkal tüskésebb, nyaktörőbb és veszélyesebb, mint azt bármelyikük is sejtené. Vajon a morc báró miért válik egyre titokzatosabbá, sőt, kegyetlenné és gonosszá azokkal szemben, akik szeretik, s hogyan lesz képes mindezt Mili kisasszony elviselni? Mit rejt a Magyar utcai ház, miért lop lovat Mück Márika, kinek vall szerelmet Tarján Vili, és hány holttest kell még ahhoz, hogy a háttérben működő gonosztevők nehéz vasba veressenek?

A békebeli bűn- és szívügyek, melyek a Leányrablás Budapesten és A Rudnay-gyilkosságok című regényekben még homályban maradtak, most végre tán megoldásra lelnek.

Vélemény: 

Bevalljuk, hogy erről a részről azért késett az értékelőnk ( és csúszott vele együtt a rudnays is), mert nem tudtuk pontosan, hogyan is viszonyuljunk hozzá. A történet kerek volt, logikai bukfencek a főszálon nem voltak benne. A kort tökéletesen ábrázolja, tényleg olyan, mintha Budapest utcáin sétálna az ember. Böszörményi Gyula a múltidézéshez nagyon ért.Komolyan. Azonban... Úgy vagyok vele, hogy ez a könyv nem úgy sikeredett ahogy kellett volna. Jó lett, jó lett, ott volt a nyomozás, ott volt (sajnálatosan/én nem sajnáltam volna, ha korrekt) a szerelmi szál, amiből végül háromszög lett (amit nagyon bánok/nunk) és szerintem, nem kellett volna ez oda. Nagyon nem. Ami engem nagyon bántott az egész történet során az Richárd viselkedésének logikátlansága, Mili "kibe szeretett bele a báró" nyomozása, Emma márikás-rózás-bárós-krúdys teázgatása. Hogy miért? Mert Emmát nem ilyennek ismerte meg egyikünk sem az előző kötetekben. Emma nem a feladom lány volt. Emma nem az volt, akinek ha akárki azt mondja "maradsz", ő marad is. Ő sosem a  tétlen lány volt.Félreértés ne essék, nem Mili szertelenségét hiányoltam belőle, mert Emma nem szertelen volt. Csupán megvoltak a saját döntései, saját belátása alapján.Most viszont a történet háromnegyedéig valaki más döntéseire hagyatkozott. A másik része a dolgoknak: éppen azt beszéltük Carollal, hogyha ilyen helyzetben találnánk magunkat( hogy négy évig nem láthatjuk egymást, nem is hallunk a másik felől), gondolkodhatnánk akármilyen logikusan, ha a másik ott állna a ház előtt amiben vagyunk, és mi tudnánk, hogy Ő áll ott, akkor senki, de senki nem állíthatna meg, hogy kimenjünk. Pedig nem vagyunk testvérek. Mili és Emma viszont azok. Azt meg már abszolút kivágta nálam a biztosítékot, hogy Emma már-már féltékeny volt Milire a báró miatt. Mili részéről megértem, hogy miért nyomozott Richárd "kedvese" után. Eltereli a báró figyelmét. Valóban. Azonban ha a báró nem segít megtalálni a nővéremet, mert éppen "szoknyára vadászik", én aztán nem nyomoznék, ki után is koslat! Van olyan leleményes Mili, és elég makacs is, hogy nyomozzon Emma után saját maga. Az ő helyzetét olyan szempontból viszont jobban megértem, hogy kevés nyom volt, Richárd nélkül nem boldogult volna így se, úgy se, és ő a "mentora" is. Richárdot azonban nem tudtam megérteni. Egyszerűen nem ment. Odáig értettem, hogy távol akarta tartani Milit Emmától ( bár azt nem látom be, hogy ő mivel volt kevésbé "feltűnő" jelenség Emma körül, szerintem épp a nagy titokzatosságával teremtette meg a nagyobb bajt), de azt már nem tudom megérteni, hogy Emmával miért volt ilyen, még Milivel amolyan. Persze, Emma higgadtabb, megértőbb, na de kérem(!) bátrabb és okosabb?! Ezt Richárd komolyan gondolta? Tényleg? Ráadásul Milihez meg hozzávágja, hogy "CSEKÉLY az a tudás, amit e CSINOS fej befogadni képes"?! Itt volt, azt hiszem, mikor a könyvet a földhöz vágtam. :"D Soha nem tettem ilyet, ezután se, csak egyetlen egyszer ( a Nász és tébolynál), de itt muszáj volt. Életemben nem sírtam ennyit egy könyvön. Komolyan mondom. Na,mindegy. Emma részei nekem amúgy kissé lassúak, és vontatottak voltak. Ugyanakkor Pest rózsáját ( milyen szépen hangzik) imádtam, Krúdyval együtt. Egyedül miatta verekedtem át magam az Emma-részeken. Illetve a végére már felgyorsultak az események, és Emma is kicsit kezdte visszanyerni a formáját, egészen addig, amíg..Na, erről majd kicsit később.  

Hiányzott a történetből Mili és Richárd közös nyomozása, ami fantasztikusan benne volt a Rudnay-gyilkosságokban. Mili nyomozgatása tetszett ugyan, és ügyeskedett is imitt-amott, de nem volt az igazi. Ahogy Richárdé sem Mili nélkül. A csipkelődés átment komoly bántásokba kettejük között(ami sajnálatomra a Nász és tébolyban is jelen maradt), amin az ember már nem nevetett, hanem, én személy szerint, sírtam. Érzékeny lélek vagyok,ez van. 

A mellékszereplőkkel semmi probléma, hisz mindegyik hozta a maga szokásos formáját,mindenkiért odavoltam, ( Agáta mamát nagyon imádtam, és örültem, hogy Milivel kicsit szorosabb lett a kapcsolatuk. Istit sajnáltam, Vilivel és Renéevel együtt, mert két tűz közé szorult. Terka nénit agyon tudtam volna csókolni,mikor Richárdot piszkálgatta.) Nos,akkor a főszereplőink..:

  Emma, aki annyira Márika befolyása alá került a bárót illetően, hogy már bosszantó volt, ezért Márika után talán még őt is kidobtam volna az ablakon. (Nem..Márika nem kellett volna..nagyon nem). Megdöbbentett, hogy Márika iránt sokkal jobban aggódott, mint eltűnt, életveszélybe keveredett húgáért. Ezeket leszámítva szerintem hozta a formáját.  Viszont nagyobb összeborulásra számítottam Mili és Emma között a legvégén. Nos, igen. Ez a másik nagy fájó pontom. Mili és Emma találkozása. Én személy szerint annyira bíztam abban, hogy Mili fog rátalálni Emmára, hogy tényleg Ő találja meg a nővérét. Azt reméltem, ha végre találkoznak, több pillanatot kapunk velük együtt. Számomra ez fontosabb volt, mint akármilyen szerelmi szál. Egyszerűen csak együtt szerettem volna látni őket. Megnézni, hogyan tudnának együtt nyomozni, Richárddal karöltve. Kideríteni azt, hogy mi történt velük, jobban mondva ki által történt, és mégis miért. 

Mili! Nem elég, hogy a Rudnay-gyilkosságokban a szívembe lopta magát, most ténylegesen odaköltözött, bebútorozott! A kitartásával nem az idegesítő karakterek közé tudtam sorolni, hanem pont a megnyerők közé! Imádtam minden sorát, a cselekedeteit, még akkor is ha néha kissé meggondolatlan  volt (de hát Miliről beszélünk, így nem számíthattunk másra). Ám amit a legvégén csinált!!!! Imádtam! Imádtam azt a jelenetet, imádtam mikor Richárd... (áhh nem, ez már SPOILER..olvassátok el, ha eddig még nem tettétek..különben is..eddig még miért nem tettétek?!)

Richárd... ó, drága Richárd, igen megleptél.. Na jó, valljuk be, hozta a formáját, hisz ugyanúgy játszotta a zárkózott bárót..(Mili felé, ami szintén kissé zavaró volt, mivel Emmával sokkal természetesebben viselkedett...nem volt szép!).

Voltak részek amiket én is imádtam. Ezek miatt olvastam már majdnem rongyosra a könyvet. Imádtam a lövöldözést, imádtam a hullaházat, imádtam az Éjsötét konflist, imádtam a párbaj előtti részt, imádtam azt is, amikor Mili cigány lánynak öltözött. Imádtam azt a beszélgetést, ami azután következett Mili és Richárd között. Imádtam Milit, hogy nem dőlt be, de szántam a báró urat is. Szerettem azt a részt, mikor Mili-Renée- Vili forralt bort iszogatott a jeges Duna partján, imádtam, mikor Agáta mama megengedte Milinek, hogyha jónak látja verekedést kezdeményezzen a báró úrral. Imádtam, mikor Mili és Agáta mama beszélgettek. Az első fejezetet is imádtam. Emlékszem, ahogy kijött a könyv, rohantam a könyvesboltba, ami tőlünk kb 80 kmrre volt ( tekintve, hogy a közelebbiben még nem volt meg a könyv), és meg sem vártam még befejezzük a tennivalókat, már a kávézóban elkezdtem olvasni. Faltam. Imádtam. Mili-Richárd hálószobás jelenetét, vagy Mili vívódását az elején. Imádtam, a Nincs több apelláta fejezetet is. Szerettem azt is, mikor Márika és Emma kikocsiztak, vagy Emmát a bolt előtt. Imádtam azt a jelenetet, amiben Suha Isti hőssé vált. Azt is, mikor Emma kifundálta a tervét. Tetszett a megvalósítása is. Szerettem azt a jelenetet, amiben Richárd betoppan a legnagyobb feszültség közepette. Szerettem, hogy Mili milyen leleményesen kiszúrta "az ökröt", khm. Ó, igaz is! Hát a legjobb részek! Matolcsy- Richárd ( "..a lábtörlőjével semmi dolgom"... - elolvadás és ÚR, ISTEN!), Matolcsy-Mili, Fecska-Mili( a keszkenős rész), Mili pofozkodása ( belevaló lány, körbe csókoltam volna, és ha engem kérdeztek, Richárd is), Matolcsy-Mili,Renée- Mili ( a kis "felvilágosítás"). Nem utolsó sorban pedig a lábjegyzetek. Azokat is imádtam. Papuskával együtt. Szóval ne rémisszen meg senkit, amit fent írtunk mert rengeteg jó rész van a könyvben, ami miatt letehetetlen és imádni való. A humor természetesen elmaradhatatlan része a történetnek továbbra is. Böszörményi urat bizony megáldotta az ég jó nagy adag humorérzékkel. Így hát a sírás mellett, sokat nevettem is, természetesen. :) Azonban, a vége. Itt a bökkenő.  Az Ambrózy sorozathoz méltón, olyan a befejezés, hogyha nem kaphatod a kezedbe rögtön a folytatást, hajtépés a vége. Meg őrlődés. Meg hajtépés. Meg dühroham. Ez mind váltakozva. Viszont..nem tetszett. Nagyon nem. Számomra azért sem nyerő, mert alapvetően nem szeretem a háromszögeket. Még a háromszögek látszatát sem. Legalábbis, ha a szerelemről van szó, mert amúgy a háromszög a kedvenc síkidomom. Azonban, ha a verseny testvérek között zajlik, azt külön utálom. Őszintén, a Rudnay vége után féltem, hogy esetleg ez majd fel fogja ütni a fejét, de bíztam annyira az Író úrban, hogy elvetettem az ötletet. Sajnos azonban mégis hozzányúlt ehhez a témához. Érintette azt. Aztán jól belecsapott a közepébe. Ez egy telenovellánál talán még el is menne, csakhogy.. itt finom szálakról beszéltünk Mili és Richárd között, nem olyan erősekről, mint egy romantikus regény hőseinél. Ehhez a vékony van is-nincs is szálhoz képest az Emma-Richárd szál erősebben kibontakozott, így szerintem verte Mili-Richárdot. Látszólag. Azonban, ha a kis rezdüléseket figyeljük, az Író úr iszonyú finoman, de erősítette Miliéket is. Vagyis megpróbálta. A vége mindenesetre megoszlatja az olvasókat. Ami jó is, nem is.  

Összességében, jó kis könyvre sikeredett ez a kötet (bár kiválónak én személy szerint nem mondanám). Megvoltak benne azok a pillanatok, amiért az Ambrózy báró esetei, AZ AMI! Ennyi a lényeg. Tudjuk, hogy sokatok ezzel a véleménnyel nem fog egyetérteni, ami jól is van így. Azonban köszönjünk, hogy végigolvastátok, és szeretnénk kihangsúlyozni, hogy ez NEM kritika. Mi ezt gondoljuk a könyvről, olvasóként így éltük meg, de nem vagyunk olyan szinten sem korban, sem "szakmailag",sem sehogyan, hogy kritizáljuk az író urat, vagy a könyvet magát. Továbbá arra is felhívnánk a figyelmet, hogy ez a sorozat még mindig az egyik nagy kedvencünk ( minden dedikáláson ott voltunk, minden kötetet aláírattunk,rajzoltunk is, felfedeztük az Ambrózy villát, meglátogattuk a Tabánt, a Citadellához is elnéztünk, utaztunk a fogaskerekűn, és minden lovaskocsi láttán eszünkbe jutottak a karakterek), sok élményt köszönhetünk neki, és Böszörményi Gyulának. Csupán annyi, hogy nem ez a rész a kedvencünk. No, de vegyétek csak kezetekbe, kalandozzatok egyet Budapesten, bosszankodjatok Milivel, őrlődjetek Richárddal, unatkozzatok Emmával és feleseljetek Márikával, mindezt egy finom tea kíséretében! Teás jó szórakozást nektek! 

Idézetek: 

"– Sebaj – súgta a kapuban állva Richárd. – A revolver jó helyen lesz a nyakába kötött muffban, hisz onnan ki nem eshet, míg a kisasszony mellőzni méltóztatik minden akrobatamutatványt.
– Majd épp cigánykerekezni van most kedvem. – morogtam rá, fél szemmel a villa sötét ablakait lesve, melyek mögött a ház népe gyanútlan álmát aludta."

"Mondja meg nekem igaz lelkére, Mili, hát maga immár valóban, teljességgel és végérvényesen megőrült?"

"(…) mosolyodott el Ambrózy báró oly kimérten, hogy attól a virágpiac minden dísznövénye menten elszáradt volna."

"– Megtudhatnánk az úr nevét? – kérdezte egyikük, már-már Richárd mellkasának dőlve, mivel hátulról a többiek taszigálták.
– Ki kérdi?
– Pesti Napló – köpte oda a krumpliorrú, szövetsapkás férfi.
– Nos, kedves Pesti úr – nézett le rá hűvösen Ambrózy báró –, a kérdése egyértelművé teszi, hogy ön kezdő a szakmájában, hisz nem ismert fel."

"– Gróf úr – szólt finom torokköszörüléssel Ambrózy báró. – Most nem kortesbeszédet mond. Kérem, maradjon a tényéknél.
– A tények, hát persze – bólintott bocsánatkérőn Bissingen."

"– Tessék?! – nyögtem ki padlóba gyökerezett lábbal. – Nem értem… 

– Persze hogy nem – legyintett türelmetlenül a báró. – Mégis arra kérném, próbálja végre felvenni velem a táncritmust.
– Tánc? – a kép egyre zavarosabbnak tűnt. – Talán táncolni fogunk?
– Nem, dehogy! – Richárd előbb úgy nézett rám, mint valami sült bolondra, majd kissé elbizonytalanodott. – Habár, ha jobban belegondolok, még az is előfordulhat."

"– Nyugalom, csibe – súgta Renée, aki belém karolva érezhette, mennyire feszült vagyok. – Ez itt nem a Purgatórium kapuja, és mi sem vagyunk elkárhozott lelkek. Legalábbis egyelőre."

"– Értem és köszönöm, hogy… – csupán eddig jutottam, mikor Richárd egyszerűen faképnél hagyott.
– Hólyag! – közöltem véleményemet a kihalt utcával, majd sarkon fordulva a Széchenyi emlékhely felé indultam.

– Matolcsy! – kiáltottam. – Az a csupaszcsiga pofázmányú, sunyi nyúlbogyó, hogy tekeredne meleg sál a nyaka köré, de csakis a saját nyelvéből!
Róza asszony, Bissingen gróf és Ambrózy báró mind rám meredtek. Az előbbi kettő hökkenten és némán, míg a harmadik értőn biccentve kérdezte: – Isti?
– Isti – bólintottam, felfedve cifra külvárosi modorom amúgy sem titkos forrását."