2017. július 5., szerda

Jennifer A. Nielsen - The ​Runaway King ~ A szökött király (#Mostani olvasás 02)

The ​Runaway King – A szökött király (Hatalom-trilógia 2.)



Fülszöveg: 


A ​királyság a pusztulás szélén áll. A király eltűnt. Ki éli túl?

Alig pár héttel az után, hogy elfoglalta a trónt, egy gyilkossági kísérlet veszélyes helyzetbe kényszeríti Jaront. A készülődő háborúról szóló pletykák beszivárognak a kastély falain belülre, Jaron pedig érzi a Carthyára lassan rátelepedő feszültséget. Hamarosan rá kell jönnie, csak akkor mentheti meg királyságát, ha lemond a trónról. De minél távolabb kényszeríti a sors a palotától, annál többet gondol arra, hogy vajon nem megy-e túl messzire?

Visszatérhet-e valaha?

Vagy fel kell áldoznia saját életét, hogy megmentse országát?

A Hatalom-trilógia második része igazi hullámvasút, tele árulással és gyilkossággal, izgalommal és veszéllyel.

Kövesd a hős királyt!



„A szökött király pont az a fajta könyv, ami ráveszi a nem túl lelkes olvasókat, hogy előkapják a zseblámpát, és késő éjjelig olvassanak a takaró alatt.” – Deseret News



„Remek! Az egyik legjobb könyv, amit valaha olvastam. Tömve van akcióval, feszültséggel és függővégekkel. Lenyűgöző!” – Marci Chappel, Amazon.com



„Már jó ideje nem olvastam olyan könyvet, amit nem bírtam letenni. Alig várom a harmadik kötetet!” – Mike C., Amazon.com

Vélemény: 

A blogon olvashattátok már a Hatalom-trilógia első részének az értékelését és most folytatnák tovább a második részével. Személy szerint én sokkal jobban élveztem, mint az előző részt. Tetszett benne, hogy már a legelején belecsaptunk valamibe, amiből nem biztos, hogy kicsapni is ugyanolyan jól tudtunk. 😎
 Roden nem kis meglepetést okozott, Jaron pedig hozta a formáját. Szépen kidolgozott, fordulatokkal gazdag lett a cselekmény is. Imádom a kalózok világát, tehát külön élvezetet okozott a könyv olvasása, hiszen élethűen írta le az írónő, milyen állapotok és törvények uralkodnak a kalózok között,noha Jaron a lábujját alig-alig dugta bármilyen tengerbe.
Imogen különösen magával ragadott, hiszen egyeltalán nem úgy viselkedett, mint ahogy az ember elvárta volna tőle mindazok után, amit az ifjú király mondott neki. Tetszett, hogy ott áll Jaron mellett a legvégsőkig. Végigkísérhette, hogy Sage hogyan is változik vissza Jaronná majd hogyan alkalmazza Sage tulajdonságait ahhoz, hogy Jaron feladatának eleget tudjon tenni. Érdekes volt a nemest és az árvát összemosódva látni, igazán megérteni, Imogennel együtt, hogy mindkét személyiség ő, mindkettőre szüksége van ahhoz, hogy akárhol helyt tudjon állni. (Bizony, Imogen hozta a formáját, és szerencsére, továbbra sem lett belőle idegesítő, főszereplőt visszahúzó női karakter, hanem inkább támogatta, segítette, lehordta őt, de NEM húzta vissza.)
 Ugyanakkor hiányoltam Mott karakterét, aki, érthető okokból,igen keveset szerepelt ebben a kötetben. Roden belső vívódása  is szinte tapintható volt, előjött belőle a brutalitás, az "utca nevelte kölyök", ugyanakkor benne is ott lappangott végig az az emberség, amit meg tudott őrizni magában. Szerettem,hogy Jaron nem mondott le róla, hogy küzdött érte, hogy hitt a barátságukban. (Rodenért, végig izgultam. Nagyon reméltem, hogy amit Jaronnal beszéltek, hogy mennyi közös van bennük /lsd. első kötet/ nem csak  semmibe beszélés volt, és nem fertőzték meg őt teljesen. Be kell valljam viszont,nagyon-nagyon sokra vitte kalózként, kíváncsi vagyok mi lesz vele a továbbiakban.)
No de, hogy ne csak Rodenékről ejtsünk szót ideje elővennünk Tobiast, aki hűségesen ragaszkodik Jaronhoz továbbra is. Szolgálja őt, igen jól és sok olyan helyzettel birkózik meg, amit Jaron bizony nem restell csűrt-csavartan elé dobni. (Tobias karakterét, itt végre sikerült megszeretnem, és nem csak azért mert keveset szerepelt, hanem összekapta magát, és igen, kiállt Jaron, és az őrültségei mellett is.)


Amarinda nekem különösen szimpatikussá vált ebben a történetben. Noha még mindig ott lebeg a gyász a feje felett, az ifjú király pedig aligha képes ellenszenvét elfedni, a leendő királynő képes éretten gondolkodni, bölcsen viselkedni. Személy szerintem nagyon szurkolok nekik Tobiassal. (Hasonlóan érzek én is. Remélem jó vége lesz a dolognak.)

A régi és egészen jól ismert szereplők mellé most társulnak olyanok is, akik eddig tökéletesen belevesztek Carthyia ismeretlen tömegébe. Kezdjünk is rögtön egy kislánnyal, akinek a neve Nila. Szeleburdi kislány, akiben ugyan nyomot hagyott az, ami vele történt mégis nyitott tudott maradni a világra. (Nem szeretem, a gyerek karaktereket, de ő nagyon aranyos volt, ahhoz képest ami történt, meg hogy mennyi idős) 

A másik új szereplőnk nem más, mint Harlowe, akinek a szíve olyan feneketlenül mély és annyira csordultig van szeretettel, hogy az ember szinte megkönnyezi. Az egyszer biztos, hogy a szívembe zártam. Jaron további rögös utazása során új emberbe, azaz gyerekbe, botlik, aki nem más, mint Fink.  Ez a kölyök bizony sok fejfájást okozott mind nekünk, mind Jaronnak, ugyanakkor öröm volt olvasni a rajongását Jaron iránt. Tulajdonképpen a végére már-már testvérek lettek, hiszen Jaron féltése Fink irányába ugyanakkora volt, mint a fiú ragaszkodása a királyunk irányába. (Nagyon szerettem a kis kópét, akármennyire is idegőrlő volt néha a karaktere)

Utolsó mellékszereplőnk: Erick. Igen könnyen szerethető karakterként lépett fel és maradt meg egészen a könyv végéig. Mondhatnánk róla, hogy Mottot helyettesítette ebben a kötetben, ugyanakkor Mott munkáját igen hanyagul végezte, hiszen Jaron többször sérül meg ebben a kötetben, mint bármikor máskor. (Erick egy jól kidolgozott karakter lett, ahhoz képest hogy milyen keveset tudtunk meg róla. Segített Jaronnak, annak ellenére, hogy ki is ő. Remélem a harmadik kötetben is találkozunk vele.) 

(A történet igazán jól kidolgozott , jól fel lett építve, voltak benne kissebb csavarok, bár nem olyan lényegesek,mint az előző kötezben. Könnyen olvasható könyv!)

Ő is, szinte kötelező olvasmány, reméljük nektek is annyira elnyeri a tetszésetek, mint nekünk!

Idézetek: 

"Kezdesz úgy beszélni, mint én. Ez nem túl jó jel."

"A barátom, Tobias majd oktat téged, és ha nem viselkedsz vele rendesen, akkor majd ráparancsolok, hogy kétszer olyan unalmas legyen, mint általában. Higgy nekem, képes rá! "
"Olyan kevés barátom van, hogy súlya van, ha annak nevezlek."

"Ahogy megpillantottam a tulajdonost, megjegyeztem magamban, hogy eléggé hasonlít
egy disznóhoz, ami megmagyarázza, miért is emlékeztetett a fogadója egy ólra."

"Bármilyen felelőtlen terv is érlelődik abban az őrült, királyi fejedben, azt úgy kell alakítanod, hogy én is beleférjek. "


"Biztos benne, hogy azt mondta, „meg fog rohamozni” minket? – kérdezte. – Lehet, hogy valahogy másképp értette.
– Á, tehát a szó valamelyik vidám definíciójára gondolhatott? – kérdeztem. – Például arra, hogy megrohamoz a szeretetével, vagy megrohamozza jó szándékával Carthyát? Tudom, hogy mit hallottam, Gregor." 


"-Ön annyira fiatal királynak! Én alig emlékszem rá, mit tettem, mikor annyi idős voltam, mint ön.
– Akkor mi most egyértelműen arról beszélünk, hogy ön milyen idős, nem
pedig arról, hogy én milyen fiatal vagyok. "

"-Úgy hallottam, aveniainak adta ki magát az alatt a négy év alatt, amíg nyoma veszett.
– Sosem veszett nyomom – mondtam. – Mindig pontosan tudtam, hol vagyok. "
"– Vedd el a kardot!
– Azt akarom, amelyikkel idejöttem.
– Miért azt?
– Mert a kövek a markolatán kiemelik a szemem színét."

"Nem örült annak, hogy utasítgatom, de azért engedelmeskedett, és pár perc múlva egy-egy tál pörkölttel tért vissza.
-Beleköptél az enyémbe? – kérdeztem.
Sértődöttnek tűnt.
-Dehogy!
-Én azt tettem volna, ha te beszéltél volna így velem.
Félénken elmosolyodott.
-Na jó, lehet, hogy kicsit beleköptem.
Miközben tálat cseréltünk, elrejtettem a mosolyomat. "

 Tea ajánlatunk: 


Caffé Latte: Fekete tea, kakaódarabok, csokoládé, pörkölt kávé, jégen szárított joghurtdarabok




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése