2018. július 12., csütörtök

Böszörményi Gyula - Rudnay-gyilkosságok (#Régebbi olvasás 08)

A ​Rudnay-gyilkosságok (Ambrózy báró esetei II.)

Fülszöveg:

1900 ​ősze.
Budapest székesfőváros a perzsa sah látogatására készül. A titokzatos keleti uralkodó teljes udvarházával egyetemben járja be Európát, mindenhol rendkívüli érdeklődést, sőt rajongást váltva ki.
Rudnay Béla rendőrfőkapitányt azonban egészen más nyomasztja: számos olyan gyilkossági ügy aktája hever az asztalán, amit a legkiválóbb detektívjei sem voltak képesek felderíteni. Vajon a ferencvárosi szatócs miért ölte meg a Bécsből öngyilkossági szándékkal Budapestre érkező festőt – a frissen alkalmazott cselédlány miért mérgezte meg úrnője édesanyját, akit addig sohasem látott – a hamburgi kémiatanár miért utazott Triesztbe, hogy ott a vonaton lelőjön egy általa sohasem látott, tízéves kisfiút? A minden lében kanál Hangay Mili kisasszony és az ő morc bárója nyomozásba kezd, nem tudván, hogy életük máris veszélyben forog.
Leányrablás Budapesten című, nagy sikerű regény folytatásában a szerző tíz valóban megtörtént, a korabeli sajtó által dokumentált esetre igyekszik fényt deríteni, miközben e szép, izgalmas, békebeli korban valóban élt személyek és valós helyszínek sorát szerepelteti. A nyomozás csak most veszi igazán kezdetét!
Ez tényleg remek könyv, igazi minőségi szórakoztatás. Érdekes, izgalmas, hangulatos, olvasmányos. Remélem, lesz még sok része.”
– meseanyu az előző részről, moly.hu



Vélemény:

Mivel kiolvastuk az egész sorozatot, bátran kijelenthetjük Carollal, hogy ez a kedvenc kötetünk! Van benne minden, ami szem-szájnak ingere! Ha az ember egy jó krimire vágyik, ha szereti a humort, a leheletnyi romantikát, és szívesen barangol századok között, akkor ez a könyv neki kötelező olvasmány!

Nézzük az alapokat. A megszerkesztettség tökéletes, alapvetően maradt az Emma-Mili szemszögfelosztás, azonban már egy idősíkon játszódik mindkét történet, ezzel fokozva a hangulatot. Szinte karnyújtásnyira került a két lány egymástól. A Leányrablás vége erős kérdővéget hagyott maga után, de bárki, aki beleolvas a Rudnay-gyilkosságokba szembesül azzal, hogy az idősebb Hangay lány él, még ha nem is virul. No, de ne szaladjunk ennyire előre! Szóval az alapok. Természetesen régi jó barátaink, a lábjegyzetek most sem hagytak minket cserben, szerethetőek és rendkívül hasznosak. A könyv első oldala ismét a XIX. - XX. századi Magyarország hangulatát idézi fel. Magunk előtt látjuk a villát és a koszos Tabánt. Leírásokban, humorban és izgalomban nincsen hiány! Az író úr fenntartja a feszültséget mind Emma, mind Mili fejezeteiben. Az egész könyvben felforrósodik a levegő. A papír szinte izzik ujjunk alatt. Amikor az ember azt hinné, az események nem pöröghetnek jobban, akkor jönnek a nagy csattanók. Az elejétől a végéig imádtam. Szó szerint letehetetlen. Bámulatos maga a bűntényszál. Böszörményi úr esze és képzelőereje vág, mint a borotva, határtalanul. 10 valóban megtörtént, egymástól független gyilkosság, a Rudnay-gyilkosságok lapjain összekapcsolhatóvá válik. A gyilkosságokra telepedett homályt Ambrózy báró és bájos segédje, a gyönyörű és kotnyeles Hangay Mili kisasszony eloszlatja.  Fülön csípik a rossz fiúkat és kézre kerítik a bűntársakat. Vagy fordítva? :D Mindezt akkora összhangban ( a kezdeti adom-kapom civakodások után), hogy az ember csak pislog, mikor lett a Monarchiának ilyen jó nyomozópárosa. Ráadásul milyen hatékony! A levegő nem csak a macska-egér játék miatt izzik annyira, bizony Richárd és Mili is kóstolgatják egymást. Finoman, óvatosan, de szépen, lassan, biztosan. Nagyon tetszik, hogy nem tudjuk valójában, mit is éreznek egymás iránt, de érezzük, hogy valamit biztosan. Ezen kérdés körül a homály még nem oszlik el a könyv végén sem, sőt, talán csak jobban beburkolja, mégis, ez a "legromantikusabb" része a sorozatnak. Legalábbis szerintünk. Itt Mili és Richárd szinte teljesen önmaguk, nem a kényszer vagy a történések rabjai. A gyilkosságok, halálesetek érdekesek, a bűntényszál csűrt-csavart, igazán kibogozásra váró. Szerettem Mili leleményességét, éles nyelvét és határozottságát. Richárd kissé nyitottabb lett Mili irányába ( hajlandó Emília kisasszony helyett, Mili kisasszonynak szólítani!), a humorát és penge eszét a riposztokban is kamatoztatja. Előszeretettel dorgálja, tanítja, és védi  tanítványát.

 Ha ennyi nem lenne elég a kisebbik Hangay lánynak, új barátra, vagy inkább barátnőre tesz szert, méghozzá nem más, mint Erdős Renée kisasszony személyében. Az, hogy Mili újfajta nézeteket vall a korához képest, főleg a női szerepkört tekintve, nem újdonság, ám ebben most partnerére talált, Richárd legnagyobb bánatára. Renée kezelésbe veszi a mi kis Milinket és próbál belőle nézetei, tudása által igazi nőt faragni,több-kevesebb sikerrel. Milikénk párszor belepirul majd Renée oktató beszédeibe, ezt garantáljuk!

Abba amit Kasumi írt, hát...igazából teljesen felesleges bármit is beleékelnem, hisz kettőnk között, ezzel a kötettel kapcsolatban teljes az egyetértés. A legjobb az összes közül (ha nem számítjuk bele a kisregényeket), és szerintem bátran lehet mondani, hogy ez az egésznek a "csúcspontja" ámbár ezt nem úgy értve hogy itt derül ki minden, és történik meg valójában, de ez a legizgalmasabb, legpörgősebb kötet. A Richárd Mili szál itt nagy kedvencem nekem is, Mili pedig tényleg itt lopta magát a szívembe (bár először kicsit bosszantott, ám hamar elmúlt).
Szót ejtenénk Hüllékről is. Emma igazából az egész könyvet a Tabánban tölti (még egyszer megjegyzendő.. az író úr CSODÁLATOSAN adja vissza a kort!), ahol nagyon sok izgalomban van része. Ezekről nehéz beszélni, mert nem szeretnénk lelőni semmi izgalmasat azok előtt, akik még nem olvasták a  könyvet. Emma kifejezetten bátran viselkedik, viszont itt elér arra a pontra, mikor kissé beletörődik mindenbe (ami érthető az előtte történtekből), végül a többi lánnyal összefogva, mégis kitartanak a házban.

Az ott lévők közül kitudnám emelni Annát, aki nagyon a szívünkhöz nőtt. Fecska is bele tudja lopni magát az ember szívébe a maga sajátos stílusával, egyszerűen imádjuk, ahogy el tud küldeni valaki a bús fenébe (és egyébként a 19.-20.- századi cigányság szokásai, tradíciói nagyon jól vissza lettek adva a könyv folyamán).
Márikáról nem beszélnék, majd a következő értékelésekben lesz róla szó bőven. Nekem nem lett a kedvenc karakterem, sőt, nem dobta fel a Tabánban töltött napokat sem (nem, nem). 
Ejtsünk egy pár szót a Hüll családról! 
Nagyon jó karakterek lettek. Vagyis, ezt nem szó szerint mondom, mert ők maguk egyáltalán nem a jó oldalon állnak, sőt, egyenesen a pokolra kívánná őket az ember, de nagyon jól lettek ábrázolva,alakítva.
Ki ne felejtsük Vilit a sorból hisz neki is van ám szerepe! Mivel Richárd igen elfoglalt a nyomozásokkal kapcsolatban és ígérete ellenére nem avatja be a mi Milinket az apró részletekbe, így Mili kénytelen Vilivel nyomozni, akire egyébként a báró igen haragszik (és egy kevés féltékenységet is felfedezhet az ember a báró szemszögéből..Vili felé). A firkászunknak a kötet végén óriási szerepe van, de bizony ezt sem fogjuk elárulni nektek, hisz úgy nem lenne akkora csattanó.

A befejezés remekül zárja le a történéseket, a nyomozást, és mindent, amit le lehet zárni, ugyanakkor nyitva hagyja azt, amit nyitva kell a folytatáshoz. Richárd ugyan megnyílt a könyv során, a befejezésre ismét visszabújik a csigaházába, igencsak megsértve Mili kisasszonyt. 
Összegezve az egészet, a Rudnay-gyilkosságok KÖTELEZŐ olvasmány mindenkinek, ha esetleg az első kötet nem lett a kedvenced ezt biztosan imádni fogod! Csak ajánlani tudjuk nektek, az unalmas délutánokhoz, egy tea mellé! Nem fogtok benne csalódni.
Reméljük meghoztuk hozzá a kedveteket, további jó olvasást és teás jó szórakozást! 

Idézetek:

"– Gáspár bácsi itt marad, a ház úrnője pedig távollétemben Hangay kisasszony lesz!
Azt hiszem, villámról a tojás ekkor pottyanhatott a szép damasztterítőre."

"– Végem van – omlott össze a kávékereskedő. Richárd nézte őt egy darabig, majd egykedvűen a fal mellett álló iratszekrényre bökött.
– Amennyiben mindezt nincs szándékában bevárni, a revolverét ott találja – mondta, és távozott."

"– Mondtam már, hogy itt elvekről van szó, Mili. Vannak alapvető erkölcsi normák…
– Tudtommal egyikünk sem készül rá, hogy ma éjjel megszegje azokat."

"– Ha eskümet megszegem, belsőségeim többé ne tűrjék testem börtönét, de türemkedjenek ki belőlem ott, hol utat találnak.
 Pfuj! – tört ki Máriból, de mindjárt meg is bánta. – Bocsánat, csak elképzeltem… Ez igenis pfuj!
Oly fékevesztett lendülettel beszéltem, mintha épp forradalmat akarnék kirobbantani, miközben egyre inkább dühített a sok értetlen, üres, megbotránkozott és bamba tekintet. Hát tényleg nem értik? Tényleg ennyire ostobák?"

"Kardos Cecília hinni akart neki. Hangay Emma félt tőle és kerülte őt. Gerlice pedig… Nos, ő örök álmát aludta a sírban."

"– Az a piszok Detrich persze nem hitt nekem. Vasba ugyan nem rakatott, de azért bevonszolt a hé fészekbe, oszt ott egészen reggelig gyötört.
– Gyötört? Hogyan?
– Hát a büdös leheletivel, amit mindég az arcomba küldött, mikor kérdezett."

"Hangay kis… – A hangja hirtelen elakadt. Összevont szemöldökkel, lecsapni készülő kobraként meredt rám, s én úgy éreztem, olyan tüllfüggöny vagyok, melynek egyetlen mintája sem rejthető el. – Mi történt? – kérdezte ő szinte követelőzve. – Mert hogy valami történt, ezt tisztán látom magán!"

"Vér, sikoly, féktelen düh, halálhörgés, szenvedés. Megkéselt, lelőtt, konflissal elgázolt, kötéllel megfojtott, agyonvert és… jaj, szent isten!… feldarabolt holttestek kavarogtak a fejemben. Hogy lehet képes az ember ilyen borzalmakra?"

Jó olvasást!!!!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése